Úgy tűnik, hogy tényleg túl vagyunk a nehezén - én azonban most szembesülök igazán a döccenőkkel.
Eddig kitartottam, tettem a dolgom, összeszorítottam a fogam, ha kellett, hiszen tudtam, hogy ez csak átmeneti időszak. Tudod: Ha a poklon mész keresztül, meg ne állj! Így voltam vele én is - de most, hogy van fény az alagút végén, érzem, hogy elfáradtam.

Az úthenger három fázisban érkezett: először beütött a krach, és minden, amit normál körülményekre terveztem, ahogy az évemet láttam, egyik pillanatról a másikra eltűnt. A második szakasz a bizonytalanság és az átállás időszaka volt - teljesen újra kellett gondolnom mindent, új megoldások, új megközelítések kellettek. Beleértve az üzleti tevékenységemet, a coachingokat, a "digitalizált oktatást", a gyereknevelést, a napi 24 órás házi-szolgálatot, a közösség virtuálissá tűnését, és még sok minden mást.
És most újabb fordulat következett be, de már nem tudjuk fölvenni a fonalat ott, ahol március közepén tartottunk, mert közben igenis nagyon sok minden megváltozott. Szemléletben, lehetőségben - bennünk.

Mégis: mi az ördögöt lehet ezzel kezdeni? Lehet-e? Kell-e?

Ezzel kapcsolatban nem változott sem a véleményem, sem a tapasztalatom: a felelősségvállalás döntéssel és cselekvéssel jár. Ha a kezünkbe akarjuk venni az életünk irányítását, akkor bizony ki kell fizetni ennek az árát. Igen: döntünk és megyünk tovább. (Vagy a falhoz lapulva várjuk, hogy az események számunkra kedvező fordulatot vegyenek - akkor viszont már csak azzal dolgozhatunk, amit az élet felkínál, nem pedig azzal, amit megteremtünk magunknak.)

De ezzel a döntéssel is meg kell birkóznunk - és az elmúlt hetek konzultációi és beszélgetései megerősítettek abban, hogy ez egyáltalán nem könnyű. Bár érezzük a nyomást, tudjuk, hogy lépni kell, mégis sokszor egyedül maradunk ezzel a teherrel. Ha pedig nő vagy, akkor még azzal is számolnod kell, hogy a gondoskodás is erősen kódolva van bennünk, így sokszor önmagunkat soroljuk hátrébb. A saját igényeinkre már nem figyelünk. Vagy nem annyira, amennyire jó lenne. Mások útját egyengetjük, de a sajátunkra nem marad erő, idő, figyelem. Gyakran nincs kivel megbeszélni sem.

Nem egyszerű - de miután típus problémák rajzolódtak ki, elhatároztam, hogy jövő héttől kezdve egy tízhetes tematikus cikksorozatot indítok a FB oldalamon: "FEKTESS VÉGRE MAGADBA IS!" Ezek olyan nagyobb témaköröket járnak majd körül, mint az önbecsülés, az önbizalom, a fókusz, a tervezés, az idő, az énhatárok - és még sok minden más. Jó kis támpontokat kaphatsz, ha ezek bármelyike fontos számodra.
Sőt: ha valódi eredményt akarsz elérni, gyakorlati, kézzelfogható lépésekkel - akkor csatlakozhatsz az ötnapos villámkihívások valamelyikéhez (vagy mindegyikéhez).

Igen, tudom, hogy jön a nyár - de napi 20 perced biztosan van, ha ezek fontosak számodra. Márpedig a továbblépéshez kell néha egy kis segítség. Kellenek a mankók, a vezetett gyakorlatok, a sablonok és nem utolsó sorban a közösség ereje. Mert nem vagy egyedül! Mások is hasonló cipőben járnak, másoknak is van elakadásuk. (Még akkor is, ha a FB profiljuk mást mutat...)

Június 1-jétől kezdődik a tematikus sorozat - az első hét témája az elakadás lesz.
Június 8-tól pedig a heti cikkek mellett indul az első villámkihívás: Hogyan tartsd meg a fókuszod? Öt nap, öt feladat - és az ötödik nap végére konkrét cselekvési terved lesz.

További részleteket a FB csoportomban vagy a honlapomon találsz.

Te miről olvasnál? Mi foglalkoztat? Miben van szükséged segítségre?

Írd meg!