Annyi mindent lehet olvasni a sikerről - ha valami felkapott téma, hát ez biztosan az. Attól függően, hogy ki hol tart éppen az életében, a bizniszében, el akar adni neked valamit vagy nem, nagyon sok megközelítése van a "siker" témájának.
Én is naponta olvasok a témában, hallgatok előadásokat, webinarokat, sőt: írok róla, és dolgozom az ügyfeleimmel. Hol innen, hol onnan közelítve, de mégis csak a siker iránti vágy hatja át az életünket: jók akarunk lenni a különböző szerepeinkben, kiemelkedőek lenni a munkánkban, anyagi függetlenséget teremteni, és még hosszasan sorolhatnám.

Csakhogy ezek legtöbbször álmok maradnak: távolról egészen célnak tűnnek, de valójában csak kevesen valósítják meg. Mert célja tényleg van mindenkinek, de nagyon kevesen köteleződnek el mellette.

De nézzük, mi az a 7 dolog, ami megakadályoz abban, hogy valóra váljanak az álmaid?

1. Nem tudod igazán, hogy mire vágysz - kevered a sikert a kiteljesedéssel.

 Ezek a vágyak leginkább siker-orientáltak. Jól körülírható, fizikailag megfogható, elérhető eredményekre vágysz. Már ha ennyire konkrétan megfogalmazod. De a többség persze eddig sem jut el. Leginkább a "több pénz", "jobb munka", "több szabadidő", "sikeresebb üzleti élet", "több ügyfél, nagyobb bevétel" tengelyen mozog. A minőségi célok, a kiteljesedés egy másik szint. Röviden: mozgó célok vannak, amik nem is elég pontosak ahhoz, hogy tudjuk pontosan mit kell tennünk, mik a mérföldkövek, hogyan érhetem el.

2. Úgy akarsz változást, hogy közben minden maradjon a régiben - nem igazán akarsz invesztálni a sikerbe

 Abba is igen kevesen gondolnak bele igazán, hogy az új dolgokkal új feladatok is jönnek. Új nehézségek. Új buktatók. Inkább csak a jobb eredmény érdekel, változatlan körülményekkel. Szeretnél magasabb pozíciót? Nagyobb lesz a felelősséged is. Nem csupán papíron. Szeretnél nagyobb bevételt? Akkor valószínűleg új dolgokat kell csinálnod. A nagyobb bevétel más rendszerrel jár együtt - azt is működtetni kell. A változások időbe telnek - ki kell alakítani az új folyamatokat. Ha csupán egy lakásból egy nagyobb házba költözöl, megnő a komfortérzeted - de új feladatok jönnek, amik eddig nem voltak. A füvet le kell majd nyírni, a kertet rendbe tenni, a házat karbantartani. Ha egyszer, egyféle elköteleződést mutatsz, azzal még nem jutsz messzire. Folyamatosan, sok fronton kell készen állnod az új helyzetekre.

3. A sikertelenséget kudarcnak tekinted - nem vagy felvértezve rugalmassággal

 A változás azt jelenti, hogy olyan területre merészkedsz, ami sok tekintetben új. Az újat meg kell tanulnod - és ez időnként fájdalommal, bukással, nehézségekkel jár. Lesznek olyan időszakok, amikor úgy érzed, hogy ég a földdel összeszakadt, amikor minden a feje tetejére áll. Olyan, mintha összeesküdött volna ellened a világ. Kívülről bizony csúfos kudarcnak tűnhet. Mindeközben pedig éppen csak tanulsz. Ha elég rugalmas vagy. Ha leckeként tekintesz rá. Ha fel tudod tenni a kérdést magadnak: "Mit tanít nekem ez a helyzet? Mit kell másként csinálnom?" Ezek azok a csodás pillanatok, amiket könnyű elszalasztani, mert ritkán vagyunk ennyire tudatosak, az ösztöneink azt súgnák, hogy meneküljünk, csináljunk vissza mindent, mert a régi rossz is jobb volt (azt legalább ismertük), mint ez a folytonos változás, ez a katyvasz, amit magunkra rántottunk.

4. Feltételrendszerekhez kötöd a cselekvést - nem mész a dolgok elébe

 Majd akkor tolok bele több energiát, ha/amikor... Majd akkor teszem meg a következő lépést, ha.... Gyakran ezek a kezdő, kívülálló feltételezésein alapuló hiedelmek, ezért nem is valósak. Csak akkor csinálni valamit, ha majd minden pöpec lesz. Csak akkor élesítem a weboldalamat, amikor az már hét nyelven beszél, önműködő, és a gombnyomás után már csak arról kell gondoskodnom, hogy a rámömlő pénzkazlat elég gyakran forgassam át egy favillával, nehogy bepenészedjen.
Az előzetes elképzeléseinket célszerű először tesztelni, próbálgatni, mert nem feltétlen alakulnak úgy a dolgok, ahogy elképzeltük (sőt!). Nem célszerű mindennel kivárni, amíg a háttérben tökéletesítgetjük. Sokszor a piac nem igazolja vissza a feltevéseinket. Ami fejben tökéletes rendszernek látszott, az elvérzett az első teszten. Akkor bizony újra neki kell futni.

5. Nem, vagy rosszul használod a kapcsolatrendszeredet.

 Klassz dolog a magányos harcos, aki egymaga lekaszabol mindenkit, ha a szükség úgy hozza. De a valóságban nem így működünk. Szükségünk van a körülöttünk lévők támogatására. Szükségünk van a lelki támaszra, a kapcsolatokra, arra, hogy a már meglévőre építsünk. Fontos, hogy még ha egyedül is, de ne magányosan csináljunk végig ilyen nagy horderejű dolgokat. A polihisztorságról már nem is beszélve.

Nagy valószínűséggel nem értünk mindenhez IS, és időben is sokkal jobban jövünk ki, ha felhasználjuk mások tapasztalatát.

6.  Azt hiszed, hogy pont csak egy dolog választ el a sikertől - ha azt megugrod, akkor minden kerek lesz

 Ez egy furcsa mítosz, ami miatt könnyű eljutni arra a pontra, hogy kutyához vágjuk a csapot és feladjuk az egész változósdit, sikeresdit. Megkönnyítjük a saját helyzetünket, ha mindezt egy folyamatnak fogjuk föl. Olyan folyamatnak, ahol mindig lesz egy olyan dolog, ami ott és akkor elválaszt a sikertől. Aztán megoldjuk, és jön a következő nehézség, akadály vagy megoldandó feladat. Ha gyalog útnak indulunk egy hosszabb túrára, akkor nem túl életszerű azt várni, hogy egyetlen döccenő lesz csupán. "Na, egy kátyú/emelkedő/kidőlt fa megvolt, innentől kellemes délutáni séta az egész..." Persze lehet, de akkor nem igazán eveztél ismeretlen vizekre, és ne is várd, hogy változás és siker koronázza az erőfeszítéseidet.

7. Azt mondják, hogy elég szenvedélyesnek lenned, elég, ha szenvedéllyel csinálnod azt, amit szeretsz.

 Ez ugye hasznos, de többnyire nem elégséges. A sikernek vannak a szenvedélyen túlmutató részei is - azok, amelyek többnyire a nemszeretem kategóriába esnek. Ha valóban komolyan gondoltad a sikert és az előrelépést, azt, hogy az álmaid valóra válnak, akkor nem tudsz a kényelmes oldalon maradni. Lesznek olyan részek is, amiket nem szeretsz. Ugyanakkor ezt is érdemes úgy nézni, hogy mit tanulok belőle. Ha vezető leszel, ha följebb lépsz a ranglétrán, akkor hiába szereted a motivációs részt, vagy a komplexebb szakmai feladatokat, bizony kell teljesítményt értékelned is, kell differenciáltan fizetést adnod, jutalmaznod, néha pedig elküldeni azokat, akik nem valók a csapatodba. Ha ezt meg akarod úszni, vagy eldöntöd, hogy nem szereted, akkor nem érted a fejlődés lényegét.

Mindezek után akkor felmerül a kérdés:

MI A MEGOLDÁS?

Kezdjük azzal a nem túl korszakalkotó gondolattal, hogy ha mindent ugyanúgy csinálsz, mint eddig, minden ugyanúgy is marad. Ahhoz, hogy más eredményt kapj, változtatnod kell. A változás viszont elég macerás. A kezdeti lelkesedés hamar kifullad. Jönnek az első nehézségek, csökken a motiváció, megjelennek a tényleges akadályok, a napi taposómalom és a rutin visszapattint mindent a korábbi helyzetbe.

Cserébe legalább ismered a problémákat. Ha nem is szereted, de tudod, hogy mit hogy kell megoldani, mi a túlélés záloga. Haladni ugyan nem tudsz a vízben, de a fejed legalább a víz felszíne fölött tartod. Mondjuk ez is egy állapot. És mindeközben álmodozol arról, hogy egyszer majd minden megváltozik.

A valódi, tartós, mindent átható változás azonban nem egyszerű. Ha csak elhatározás kérdése lenne, akkor az újévi és egyéb fogadalmait mindenki végigcsinálná, büszkén mutogatná az eredményeit, a FB bejegyzések valódi hírek lennének, nem furcsa kirakata az álmok és a lehetőségek keveredésének. De mély, rendszerszintű változás nélkül nincs tartós eredmény se. Nem lehetséges fenntartani a felszínes, látszólagos, időleges változásokat. Előbb-utóbb, de inkább előbb, minden a régi kerékvágásba kerül vissza.

Hogyan érhetünk el egyáltalán változást?

Az első szint, amikor az álmokra építünk vagy az akaraterőre. Sajnos egyik sem elég erős ahhoz, hogy a változás tartós legyen. Az álmok és vágyak jönnek-mennek, az akaraterő pedig könnyen kifárad. Eléggé a széllel szembe pisilés tipikus esete: a körülmények ELLENÉRE akarunk valamit véghezvinni. Van rá esély - csak elég minimális. Nézzük például az étkezési szokásokat. Egyszer egy kedves ismerősöm megbetegedett, és az orvos diétát írt elő számára. A nem túl hosszú időszak (egy-két hónapról beszélünk) teljes kínszenvedésnek bizonyult, gyakorlatilag az első naptól kezdve ment a visszaszámláló, hogy mikor kerülhetnek vissza az étrendbe a rántott hús, az olajban sült cuccok és a csülökpörkölt. Akár a motiváció is lehetett volna elég erős: egy igen komoly betegségből való felépülés forgott kockán, de ezt a diétát kizárólag az akaraterő tartotta fenn - mégpedig pont addig, ameddig muszáj volt.

A második szint már kicsit egyszerűbb - tovább is működőképes. Egészen addig, amíg homok nem kerül a gépezetbe. Ez a folyamat-szintű változás. Ilyenkor kevésbé kell az akaraterőre támaszkodni, mert olyan folyamatokat és rendszereket alakítunk ki, amelyek automatikussá teszik a változást, illetve kikövezik a változáshoz vezető utat. Ilyenkor igyekszünk az akadályokat elgördíteni az útból, könnyűvé tesszük az úton maradást. Maradva az előző étkezéssel kapcsolatos példánál: aki már diétázott életében, az tudja, hogy az előre megrendelt, házhoz/íróasztalhoz szállított ételek, gyakorlatilag megváltást jelentenek, és megmentenek minket attól, hogy nyílt színen vérezzünk el az akaraterőnkkel folytatott csatában. Főként amikor a desszertpulthoz érünk az üzemi konyhán. Vagy a boltban. Vagy bárhol másutt. Ha csak egészséges dolgok kerülnek az asztalra, nincs egyezkedés, nincs variálás, nincs önámítás. Jól megkomponált egészséges menü van. Pont. Gondot jelenthet, ha szabadságra megyünk, ha új kiszállítót kell keresnünk, ha ideiglenesen megváltozik a felállás. Valamiért. Bármiért.

A teljes és végleges változást egyetlen dolog hozhatja el: ha értékrend-szinten, identitásunkban szereljük meg a dolgokat. Amikor tökéletesen azonosulunk valamivel, vagy éppen állást foglalunk valami ellen, mert hit és értékrend szinten nem tudunk tovább változatlanok maradni. Ha valakinek mély meggyőződése lesz, hogy az egyetlen helyes táplálkozási irányzat, amivel magát/a Földet/az állatokat, stb. megmentheti, a vegetarianizmus/vegán étkezés/paleolit táplálkozás/ketogén diéta (a megfelelőt húzd alá!), akkor nincs az az isten, hogy rávegyed az illetőt, hogy oda nem illő ételt fogyasszon. Ez az értékrend-alapú változás. Ez az, ami átütő sikert hoz. És véglegest.

Ezen a szinten kell elköteleződnöd a változás és a sikered mellett.
Amikor nem hagysz más opciót, mert más nem fér az értékrendedbe.

Ha még többet akarsz olvasni ebben a témában, akkor: www.citromfacsaro.hu.