Kell-e nekünk még egy online teszt, amikor a "mi az indián neved" tartalmát sem hevertük még ki?

Jogos a kérdés, főleg annak fényében, hogy citromfacsarásról és limonádékészítésről szól egy önfejlesztő topik kapcsán.
Ha olvasod a blogot, akkor tudod, hogy a "citromfacsarás" jelen esetben nem gasztro tájakra vezet el - hanem sokkal inkább önmagunkhoz.

Hiszem és tudom, hogy az élet mindenkinek ad citromot. És citrom alatt mindenféle nehézséget értek. Még csak kategorizálni sem szeretném, mert annyi féle háttérrel, kultúrával, családdal, öröklött mintával, stb. rendelkezünk, hogy mindegyik citrom egyedi. Amikor azt hiszem, hogy már mindenfélét láttam-hallottam, akkor jön egy újabb ügyfél és elmesél egy olyan történetet, hogy a lélegzetem is elakad. De az ügyfél köszöni, jól van: fogta a citromját és csinált belőle egy óriási limonádét. Igaz, hogy évekbe telt, igaz, hogy többször elbukott - de mindig tudta, hogy ebből a helyzetből ki lehet kecmeregni.
És van, aki olyan citrom miatt akad el, ami egy kósza tea ízesítésére sem elegendő. Mégis ott kesereg felette - annyira a citromra koncentrál, hogy nem látja tőle a lehetőségeket.

Van tehát mindenféle helyzet is, citrom is.

Amikor coacholok, vagy előadok, gyakran mesélek. Azt a megfigyelésemet is elmesélem, hogy alapvetően háromféleképpen reagálnak az emberek a citromjaikra:

• nyalogatják egy életen át és szomorkodnak, hogy nekik csak citrom jutott, nem limonádé
• tervezik, hogy a szép, lédús citromjukból csinálnak majd egyszer limonádét
• limonádét csinálnak - akár vannak hozzávalóik, akár nem, akár tudják hogy kell, akár nem.

Ezt meg is írtam a könyvemben, aminek - hogy, hogy nem - Citromfacsaró lett a címe. Ebből a szempontból járom körül azt az öt nagy siker-blokkot, amin el tudunk hasalni, ha nem megfelelőképpen állunk hozzájuk, ha nincs csőre töltve a limonádékészítő szerkezetünk. Mert hát ez a "citromtulajdonosság" nem halálos ítélet. Olyan ez, mint bármi más az életünkben: használhatjuk kifogásnak és használhatjuk fejlődésre is.

Ezzel együtt azért jó, ha van egy kiindulási pontunk - egy viszonylag objektív helyzetfelmérésünk, ami az mondja nekünk, hogy "na, innen indulunk, és határ a csillagos ég".

Mert valójában nincs olyan állapot, amiből ne tudnánk tovább fejlődni, ahol már elértük buddhai magasságainkat, és nincs más dolgunk, mint a kegyünket sugározni a körülöttünk állókra.

És ha ez így van, akkor célszerű kijelölni a kiindulási pontot. Ez az eset pedig úgy esett, hogy még a könyv megjelenése környékén egyszercsak, úgy este 11 fele kaptam egy messenger üzenetet az egyik tesztolvasótól: "Tudom ám, én mi vagyok! Tervező!" Örömmel nyugtáztam, mert valóban - a viselkedése tényleg erre hajazott.
De aztán egyre gyakrabban kaptam meg kérdésként, hogy "szerinted én mi vagyok?" Úgyhogy egyszerűbbnek láttam összerakni egy tesztet - ami a siker-blokkokhoz való viszonyunk alapján segít megtalálni azt a kategóriát, ami leginkább jellemzi a viselkedésünket.

Aztán ezen felbuzdulva felmerült bennem, hogy érdemes lenne megnézni, hogy melyik kategória milyen arányban képviselteti magát. Van egy elképzelésem és egy teóriám - hogy a teljes társadalomra vetítve ez hogy nézhet ki. Ha jól körülnézel, és beleveszel mindenkit a környezetedben (a gyári munkásoktól a zöldbab-betakarítókon át a nagyvállalatoknál ücsörgő multikatonákig és a közszférában robotoló meg a "szerezz-egy-diplomát-aztán-majd-eldöntheted-hogy-mit-csinálj" típusú embereket is figyelembe véve - szóval mindenkit), akkor nyilvánvaló, hogy nem annyira limonádékészítők országa vagyunk.

Ehhez mondjuk elég felcsapni a Facebookot bármely tetszőleges oldalnál és elolvasni egy random bejegyzés alatti megjegyzéseket. Ha citromfacsarós szemüvegen át nézed, akkor hamar észreveszed a Citromtulajdonosokat - igen, ők lesznek a legtöbben. "Minek ment oda..." "Erre-bezzeg-van-pénz/esze/stb." "És-nekem-ki-segít???" és még sorolhatnánk. A Limonádékészítők éppen limonádékészítéssel vannak elfoglalva, ezért kevésbé aktívak hozzászólásilag.

Szóval igazán pontos képet nem kapok majd a teszt segítségével sem - de tettem a tesztbe korrigáló faktorokat, így a kép reális lesz.

Ezért arra biztatlak és kérlek, hogy töltsd ki te is a Nagy Online Citromfacsaró Tesztet, hogy kiderüljön:
1. melyik kategória viselkedése a legjellemzőbb rád - ezzel nagyon jó kiindulási alapot kapsz, mert innen kell tovább lépned, nem kell a teljes skálát bejárnod.
2. milyen arányban képviseltetik magukat a Citromtulajdonosok, a Tervezők és a Limonádékészítők azok között, akikhez eljut a Teszt híre és kitöltik. Jó lenne tudni, hogy sokan készek és képesek a fejlődésre és a változásra.

Hogy még emberibb és megfoghatóbb legyen: arra is kérlek, hogy oszd meg velem egy olyan történetedet, amikor sikerült limonádét készítened a citromjaidból. Amikor előremenekültél a nehézségeidből. Amikor nem hitted el, hogy ennek már így kell maradnia. Amikor az utadba akadó kövekből lépcsőt építettél falak helyett. Ezeket a történeteket is gyűjtöm, mert lélekemelők, léleksimogatók és bátorítást adnak a nehéz időszakokban.

(Mondok egy saját példát: introvertált lévén nem igazán szerettem megszólalni mások előtt. Sokáig úgy számoltam az embereket, hogy egy ember, két ember, tömeg. A multikultis munkahelyemen viszont folyton noszogattak, hogy vállaljak olyan szerepeket, amikor "tömegek" előtt beszélek, vendégeket vezetek körbe, feljebb lépek a ranglétrát, és így tovább, és így tovább. Beláttam, hogy nem retteghetem végig az életem a nyilvános beszédtől - így fogtam magam és az első adandó alkalommal beiratkoztam trénerképzésre, merthogy a trénerek bizonyára tudnak mások előtt beszélni. Igazából önvédelmi módszernek szántam, de olyan jól sikerült, hogy egyedüli magyarként beküzdöttem magam a főállású, nemzetközi tréner csoportba és hamarosan EMEA szerte tartottam tréningeket IBM-es tanácsadóknak.)

Töltsük hát ki minél többen a tesztet (tudod, hogy szignifikáns adatmennyiség legyen...) - és lépkedjünk szépen tovább a fejlődés útján!

Itt éred el: www.citromfacsaro.hu/teszt

Jó limonádékészítést!