Ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét!

Limonádéstand

Limonádéstand

Boldog hétköznapot!

Örülj a mérföldköveidnek!

2019. április 27. - Marianna Lepes
Amikor pár éve a kezembe akadt Marlo Morgan Vidd hírét az Igazaknak című könyve, jó alaposan rácsodálkoztam erre a hozzáállásra: 
Vándorlásunk idején két alkalommal tartottunk ünnepséget egy-egy tehetség tiszteletére. Senki nem szenvedett hiányt az elismerésben, mindenkit megünnepeltek, de a születésnapokról nem emlékeztek meg – hiszen sokkal nagyobb dolog az, amikor az egyéniséget, az életben tanúsított rátermettséget illetik dicsérettel. Szerintük az idő múlása arra szolgál, hogy az ember lehetőséget kapjon a fejlődésre, hogy bölcsebbé váljon, kiteljesítse önmagát. Ha valaki előrelép az előző évhez képest – és ezt neki magának kell éreznie –, bejelenti a többieknek, és megünnepelteti magát. Aki tudja, hogy jobb lett, elért valamit, azt az egész közösség megdicséri.
 
Így hát ez a bejegyzés is egy ilyen örömünnep - a mérföldkövem elérésének megünneplése. Gyere, szívesen látlak téged is!
 
Milyen egyszerű dolog az eredményeink elismerése, és mégis milyen ritkán találkozunk ezzel. Van egy álszent hozzáállás a világban ezzel kapcsolatban: már a gyerekeket megtanítják óvodás, kisiskolás korban, hogy nem szabad önmagukat dicsérni. Nemrégiben fül- és szemtanúja voltam, amint egy rögtönzött kis játékos versenyen az osztály egyik csapata nyert, és a lelkes negyedikesek, a győztesek együtt örültek, együtt tapsoltak a többiekkel - akik egyébként őket ünnepelték. Az erkölcs és szabályok éber őre, a tanító néni rádörrent az önfeledten örülő diákjaira: "Magadat nem tapsolod, igaz?!" Szegény gyerek tényleg nem mert tovább örülni.
Én pedig végtelenül elszomorodtam. Mert így tényleg nem kapnak elismerést, nem tanulják meg sem kezelni, sem elfogadni. Aztán felnőnek. Ahogy én. Tudatlanul. Sokáig fogalmam sem volt, hogy amit csinálok, és ahogy csinálom, az jó, az szerethető, az értékes. 
Amikor aztán elindultam az önismeret útján, szépen lassan megtanultam, hogy az "öndicséret büdös" szólam nagyon is álságos és irigy. Miért is ne lehetne valaki kiváló vezető? Vagy kiváló szakember a maga területén? Miért ne lehetne művésze a megegyezésnek, a képzésnek, a pénzügyeknek, a webdesign-nak, vagy éppen a kérdezésnek? Miért ne vállalhatná büszkén a tudását és a képességeit? Ha van mögötte eredmény, ha nem üres lózungok ismételgetése, ha a sikerek magukért beszélnek, akkor miért teszünk úgy, mintha az oda vezető út könnyed nyári séta lenne? Ah, szóra sem érdemes! Ugyan semmiség.... HÁT NEM! Munka ez, gyakran sok évtizedes tanulás, próbálkozások és kudarcok sokasága. És amikor elérjük, nem merünk megmerítkezni a sikerben és az örömben, nehogy mások megszóljanak. 
Én bizony azt mondom, hogy Boldog hétköznapokat! Kezeljük helyükön az eredményeket. Álljunk meg legalább egy pillanatra, mielőtt továbblépünk a következő feladatunkhoz, mielőtt elindulunk a következő elérendő cél felé. 
Szerencsére engem csupa támogató ember vesz körül - akik legalább annyira örülnek a sikereimnek, mint én. Akikkel jó megélni, hogy megszületett ez a csoda: a könyvem! Sok-sok évnyi tapasztalat és tudás rendszereződött, finomodott, csiszolódott egységes egésszé a Citromfacsaróban. Több hónapnyi kemény munka  eredménye lett kézzel fogható és jelent meg végre nyomtatásban. A végeredmény az olvasók szerint is minden szempontból értékes: 
  • a tördelése rendkívül olvasóbarát: jól elkülönülnek az információs részek, a sztorik és a kérdések
  • nagyon jól rendszerbe foglalja a sikert akadályozó tényezőket
  • színes és szórakoztató történetek segítik a befogadást, hogy még gördülékenyebb legyen a könyv
  • 25 (és még annál is több) kérdés segíti az olvasót, hogy megtalálja a válaszait
  • és persze nem utolsó sorban mesés grafikák díszítik a 13 éves lányom tollából. 
img_3247.jpg
Öröm ez nekem minden szempontból - és arra biztatlak, hogy állj meg néha. Nézz vissza arra, hogy honnan indultál. Olyan gyakran tartjuk a szemünket a horizonton, a céljainkon, hogy elfáradunk benne, miközben máris nagy utat tettünk meg. Ha azonban időnként hátrapillantasz, látni fogod, hogy már jóval előrébb jársz az úton, mint ahogy azt néha gondolod. 
Amikor nagyon elfáradsz a feladataidban, amikor egyhelyben topogásként éled meg az eredményeidet, nézd meg hogy már mennyit haladtál. Ha kell, készíts listát, szedd össze, hogy mennyit fejlődtél, tanultál, tapasztaltál az elmúlt 1-3-5-10 évben. Egész életedben.
Meríts erőt ebből!
Boldog hétköznapot!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mariannalepes.blog.hu/api/trackback/id/tr3114788436
süti beállítások módosítása