Ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét!

Limonádéstand

ÁLOMTEMETÉSI ÚTMUTATÓ

AZAZ HOGYAN MARADJ ÖRÖKRE KÖZÉPSZERŰ

2019. május 30. - Marianna Lepes

Lássunk csak néhány kérdést:

  • Életed nagy részét végigkíséri az az érzés, hogy te ennél jóval többet érsz?
  • Hiszed, hogy arra érdemtelenekkel aratják le az üzleti világ sikereit?
  • Meggyőződésed, hogy a vezetői körök mindig olyanokat emelnek ki, akik nyomodba sem érnek, akiknek a tudása a tiédnek töredéke?

Ha a fenti kérdésekre a válaszod egyre lelkesebb IGEN volt, akkor nincs kétség: te is a meg nem értett zsenik csoportjába tartozol. Nincs ezzel semmi baj, jó nagy csoport ez (Tunyacsáp a Spongyabobból is a tagja, klasszikusabb ízlésűeknek Donald kacsa lehet jó példa). A rossz hír viszont az, hogy mindig is ebben a csoportban maradsz - hacsak nem teszel ellene.
Ha pedig nem teszel ellene, akkor bizony semmilyen erő le nem térít arról az útról, amin éppen haladsz: és ez az út a középszerűség szürke mocsarába vezet.

250px-tintas_tunyacsap.gif

Bár ez az út nem visz messzire, bőven a megszokásod ismerős határain belül maradsz, mégis életed végéig elbolyonghatsz rajta. Cserébe nagy adag keserűség és meg-nem-értettség a jutalmad, ami valószínűleg majd testi tünetekben is jelentkezik. De letérni erről az útról elég melós, úgyhogy íme néhány jó tanács: hogyan maradhatsz üzembiztosan középszerű, hogyan kerülheted el a változás rögös útját!

1. Véletlenül se légy tisztában önmagaddal!

Ez nagyon fontos, mert hamis mérce, hamis benyomások és elfogult vélemények segítségével mindig meg lehet találni azt az önigazoló zöldséget, ami segít a nem megfelelő dologra helyezni a hangsúlyt. Ugyancsak lényeges, hogy ne hagyd se az önbizalmadat, se az önbecsülésedet szárba szökkenni, mert akkor tudni fogod, hogy mi mindenre vagy képes, és rögtön dobhatod a kukába az első pontot. Óriási hiba!
Az eddigi eredményeid elismerése is megtorpedózza ezt a tételt, úgyhogy az sem megfelelő hozzáállás.

2. Mindig hasonlítsd magad másokhoz!

Persze még csak tévedésből se azokhoz, akikkel egy szinten vagy. Mindenképpen egy befutott, sikeres, rivaldafényben lévő üzletemberhez, vagy sztárhoz, esetleg celebhez, elismert szakértőhöz. Így soha nem fogod elég jónak érezni magad, és ha nem vagy elég jó, akkor tényleg ott a helyed a középszerűség kellős közepén. Az egyéniségnek és az egyediségnek semmi helye az összehasonlításban, csakis sémákban és közhelyekben ér gondolkodni. A lényeg, hogy rosszul gyere ki az összehasonlításból - csak így ér valamit az egész.

3. Mások sikerében mindig azt lásd meg, hogy az miért nem jogos és miért nem jár annak, aki már elérte!

Azt persze nem tudhatjuk, hogy a mögött a siker mögött milyen nehézségek és kudarcok vannak - de azt könnyűszerrel meg tudjuk állapítani, hogy "neki bezzeg könnyű volt". Így sokkal egyszerűbb elviselni, hogy mi még nem tartunk ott, ahol akár tarthatnánk is, ha az energiánkat nem mások vizslatásába fektetnénk, hanem az előrehaladásunkba. Az igazságtalanságokon és a megnemértettségen aztán jó sokáig el lehet nyünnyögni - akár az idők végezetéig. Igazán remek elterelő hadművelet. Használd csak a középszerűség megtartásához!

4. Ne higgy az álmaidban!

Bármilyen erős vágyat is érzel, hogy kövesd az álmaidat, mindig tegyél rájuk lekicsinylő megjegyzést - ahogy magadra is - és ereszd szélnek őket, hátha más majd megéli helyetted! Ha egyszer-egyszer úgy érzed, hogy utánuk eredhetnél, akkor keress erős ellenpéldákat, hogy kinek és miért siklott ki a remek kis unalomba (és szív-érrendszeri problémákba) fúló élete, amikor megpróbálta azt az életet élni, amiben a boldogság főszerepet játszik.

5. Sóhajtozz, hogy neked mi minden nem adatott meg, hivatkozz a nehéz gyerekkorodra és a körülményeidre!

Gondold azt, hogy a világban csakis és kizárólag téged akadályozó tényezők léteznek! A te problémád és helyzeted abszolút egyedi. Nem nőtt fel egy komplett generáció nagyon hasonló körülmények között, csak a ti családotok volt fura, csak nektek akadtak nehézségeitek, csak rád tettek lekicsinylő megjegyzéseket gyermekkorodban, csak te cipeled magaddal feldolgozatlanul a problémáidat. Ha mégis van valaki, aki megugrotta ezeket az akadályokat, akkor ugorj vissza bármelyik másik ponthoz, a pozitív példát pedig hagyd figyelmen kívül.

6. Hagyd, hogy mások mondják meg, hogy mit kell tenned!

Ők úgyis jobban tudják. Engedj a társadalmi nyomásnak és mintáknak is. Ha semmi jobb nem jut eszedbe, akkor mondogass "Hogy néz már ki, hogy....." kezdetű mondatokat. Ezek nagyon messzire visznek. Nyilvánvalóan soha senki nem lépett még ki a megszokás keretei közül és alakította át a játékszabályokat. Soha nem volt még első nő, első fekete, első sérült, első csudatudja egyetlen területén sem az életnek. Megbánt élet így garantált!

meadow-3480177_1280.jpg

7. Várd meg, hogy egy erre kiképzett brigád és/vagy bizottság útra kel és mintegy véletlenszerűen felfedezi a nagyságodat és a tehetségedet!

Tudjuk, hogy ilyen bizottságok hordákban róják az utakat, és egyáltalán nincs kommunikációs zaj az éterben, tehát minden rezdülésed értő fülekre fog találni: legyen az üzleti zsenialitás vagy kézműves csoda. Ezek a kiképzett csapatok naponta néznek a dolgok mögé, már a rezdülésedből tudják, hogy sikerre vagy ítélve. Ha mégsem találnak rád, az nyilván az ő hibájuk. Te mindenesetre ne mozdulj!

8. Semmiképpen se légy büszke az eredményeidre, a készségeidre és a teljesítményedre!

Ha valamilyen véletlen folytán mégis megtalálnak vagy kiemelnek, háríts el mindennemű dicséretet. Maradj a háttérben, sőt, még onnan is húzódj vissza, nehogy kiderüljön, hogy jó vagy valamiben. Kérj elnézést a jól sikerült dolgokért, légy olyan szerény, hogy az már másoknak legyen kínos, és legközelebb tévedésből se jegyezzék meg. Riaszd el és hozd kellemetlen helyzetbe azt, aki még ezek után is próbálna elismerésben részesíteni. Pattanjon rólad vissza minden!

9. Ne "nyomulj"!

Nagyon fontos, hogy semmiképpen se népszerűsítsd se magad, se a terméked, se a szolgáltatásod. Az emberek köztudottan gondolatolvasók, és majd úgyis kitalálják, hogy amikor arról beszélsz szerényen, hogy egy pöttyet egész tűrhetően sikerült valami, és akkor aztán kazalszám hordják hozzád a pénzt és elismeréseket, és majd jól beindul a karriered vagy a bizniszed. Soha ne süllyedj olyan mélyre, hogy esetleg egyértelműen fogalmazol: ne mondd el, hogy annak, amit tettél vagy csináltál, ára van. Ha mégis, jól árazd alul. A legtöbb dolgot ettől függetlenül add ingyen - hiszen neked úgysem került semmibe. Nyomulni amúgy is méltóságon aluli. Az értékesítés és a marketing durva szitokszó - kezeld is ennek megfelelően.

10. Várd meg, amíg eljön a "megfelelő pillanat"!

Erre általában jó sokáig kell várni - úgy egy életen át, de megvan az a kellemetlen tulajdonsága, hogy többnyire csak utólag lehet észrevenni, olyan szófordulat kíséretében, hogy "na, akkor kellett volna...". Rengeteg feltételes módban használt mondat társaságában találhatók ezek a megfelelő pillanatok. Ne keresd a lehetőségeket, amik csak hasonlítanak az ideálishoz. Az ideálisnak készen kell állnia. Pont. Esetleg fanfárok kíséretében még be is jelentik a tévében - úgyis ott ülsz minden esete előtte, nem tudod nem meghallani...

11. Bőven elég fejben lejátszani!

A cselekvés rendkívül sokat kivesz az emberből - és egyébként is fejben sokkal jobban működik minden. Ott nincsenek nehézségek, minden flottul összejön, egyáltalán nem lehet elfáradni, nem megy félre az egyáltalán nem gondos tervezés sem. A cselekvés és megvalósítás egyébként is csak elrontja az álmodozást (ami egyáltalán nem egyenlő az álmokkal!), visszarángat a valóság talajára, és főként rámutat egy csomó tervezési hibára vagy hiányosságra. Arról nem is beszélve, hogy az "élet" nevű ismeretlen tényező minden számítást felborít. Ha te is fejben zseni vagy, akkor ezt ne teszteld a valóságban, mert az csak kudarcokhoz vezet. Meg hát így élvezetesebb másoknak tanácsokat osztogatni. Akár kéretlenül is. :)

12. Add fel időben!

Ha mégis cselekvésre adod a fejed, akkor semmiképpen se csinálj végig semmit. Egy-két próbálkozás után add fel. Így könnyedén tudod igazolni, hogy lám-lám te (vagy a jóakaróid) megmondtad! Már előre lehetett tudni! És tessék! Beigazolódott. Csudába a következetességgel! A sikerre ítélt dolgoknak azonnal eredményt kell hozniuk. Thomas Alva Edison is csak egy lúzer volt - miféle idióta próbálkozik 10.000-szer egy jól láthatóan nem működő ötlettel???

silhouette-315915_1280.jpg

13. A kudarcok mind-mind égi jelek

Ha valamibe belekezdesz, de nem sikerül, akkor hivatkozz a sorsra, a karmára, az égiek összeesküvésére és intő jeleket látva azonnal hagyd abba, amit csináltál. A kudarc egyáltalán nem lecke, egyáltalán nem segít abban, hogy olyan képességeid mutatkozzanak meg, amiknek a létezéséről korábban nem is tudtál. Nem bizony. Ez egy sorscsapás. Onnantól megbélyegzettként élheted le az életed, és még a sarki fűszeres is tudni fogja, hogy te harminc évvel ezelőtt egyszer megkíséreltél valamit, de nem sikerült. Ott van a billog a homlokodon.

14. Legfeljebb félgőzzel csinálj bármit is!

Így rendkívül jól tudod minimalizálni a biztos veszteségeket. Eleve bekalkulálod, hogy nem fog sikerülni, jól igazad lesz, és az az idő, energia, anyag, félbehagyott képzés már nem is akkora bukás, mert úgyis tudtad, hogy ez csak ennyit tud. Amúgy is el kell tölteni valamivel az időt a születés és az utolsó lélegzet között. A különböző félgőzzel csinált – egymáshoz lehetőleg lazán sem kötődő - próbálkozások pont megfelelnek erre.

15. Keseregj! Keress kifogásokat!

Mindig tudd, hogy miért nem fog működni. Mi minden szól ellene. Legjobb, ha rögtön le is beszéled magad a változtatásról - ha mégsem menne egyedül, akkor legyen erre egy bejáratott "jóakaró" csapat, akik bármikor bevethetők. Ha kifogynál a kifogásokból, ők mindig tudni fogják, hogy kinek, mikor, miért nem ment. Hogy is gondolhatod, hogy ilyen gazdasági körülmények között/ebben az országban/ilyen rosszindulatú emberek között/ilyen képesítéssel/vagy annak hiányában/blablabla (a megfelelő aláhúzandó) sikerre vihetsz bármit? Csakis azoknak sikerülhet, akik (és itt megint a sztereotípiák következnek)....

A fentiek alapján egyértelműen látható, milyen kemény munka a mai világban benne maradni abban a nyomoronc megszokás- zónában. Az információ csak úgy zúdul ránk; egyre több foglalkozásba kezdhetünk bele viszonylag könnyen; a háztartásunk és úgy általában az életünk “okosodása” rengeteg időt ajándékoz; gond nélkül kommunikálhatunk országhatárokon és földrészeken át. Gyakorlatilag nincs olyan tudás, amit ne találnál meg a neten, a környezetedben is biztosan találsz támogatókat. Minden a középszerűség mocsarából való kijutásra ösztönöz- de ettől még nem oldódik meg semmi egycsapásra; ugyanis elsősorban nem a körülményeket, hanem önmagunkat kell legyőznünk.

Tudom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor ez szinte reménytelen. De tömegével vannak olyan példák is, amikor mindezek ELLENÉRE jött a siker.
A hitrendszered meghatározza a gondolataidat, a gondolataid a cselekedeteidet, a cselekedeteid az eredményeidet. Megvan a lehetőséged mindezt előnyösen befolyásolni.

Ha többet akarsz tudni a saját lehetőségeidről, ahogy megváltoztathatod a hitrendszered, a gondolataidat, és ezáltal a sikerességedet, azt javaslom, első lépésként olvasd el a Citromfacsaró c. könyvemet. A továbbikat pedig akár kitalálhatjuk együtt…

A bejegyzés trackback címe:

https://mariannalepes.blog.hu/api/trackback/id/tr9414870668